2012. október 26., péntek

RAJZVERSENY - ENERGIANÁD


Bolygónk egyre nagyobb veszélyben van, sürget az idő, környezettudatosan kell élnünk.

Tennünk kell az üvegházhatás csökkentése, a  klímaváltozás elkerülése érdekében.

Egyre nő az országok közötti összefogás, egyre több magánembert, vállalkozót foglalkoztat a környezetbarát bioenergia kihasználása.
Van, akit a profit reményében, mást  a környezet iránti aggódás miatt érint meg a kérdés. 
Az a  fontos számunkra, hogy minél többen foglalkozzanak hathatósan ezzel a  problémával.


Felsőpetényben Váczi Andrásék néhány éve környezetbarát  energianádat termesztenek. A növény talajigénye igen alacsony, a gyenge minőségű, egyébként parlagon maradó, nedves területeken is termeszthető. A gyorsan növő nád legkevesebb annyi szén-dioxidot épít magába növekedése során, mint amennyi elégetésekor fölszabadul környezetünk védelméhez is hozzájárul.  


Ma András munkatársaival  (Nellivel,  Anikóval) ellátogatott hozzánk. Régi ismerősként  köszöntöttük vendégeinket,  hiszen Laczkovszki Nelli tanítványunk volt.



Gyermekeinket  megismertették  ezzel  a természetes, hatékony tüzelőanyaggal. Bemutatták a zöld, illetve a száraz nádat. András  elmondta, hogyan állítják elő ebből a vízinövényféleségből a fűtőanyagot.




A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták az élvezetes előadást, majd ügyesen válaszoltak , s az előadót is meglepte, hogy milyen tájékozottak a környezeti tényezőkkel kapcsolatban (energia, bio, környezetbarát…). Ismét büszkék lehettünk tanítványainkra!



Az előadást rajzverseny követte. Kicsik és nagyok lelkesen adták vissza rajzban a hallottakat.
Műveikből naptár készül.










Minden gyermek kapott a végén emléklapot, ajándékcsokit,



közös jutalomként pedig gyönyörű labdákat, rajzeszközöket vehettünk át a cég képviselőitől.



A labdákat azonnal birtokba vették a kis lurkók.


2012. október 25., csütörtök

ISMÉT VASAT, PAPÍRT GYŰJTÖTTÜNK

Környezetvédelmi projektjeink fő célkitűzése a természet megóvása, védelme a tőlünk telhető módon. Próbálunk környezettudatosan élni, szelektíven gyűjtjük a hulladékot. 
Arra neveljük a gyerekeket, hogy minél kevesebb újrahasznosítható anyag kerüljön a kukákba. Szeretnénk, ha a felnövekvő generáció számára megszokássá válna a környezet védelme. 
Parányi iskolánk legnagyobb, legvidámabb megmozdulása az élhetőbb jövő elérése érdekében a hulladékgyűjtés.

Csapatokat alkottunk, "felosztottuk" a falut.



Bejártuk az utcákat, minden háznál szívesen fogadtak.




Szorgos "hangyáink" jutalmat kaptak.




Felvettük a kapcsolatot a nógrádmarcali hulladéklerakóval (Zöld Híd). Néhány nap múlva kijöttek konténeres autójukkal. 




A gyerekek és a szülők lelkesen rakták fel az általunk gyűjtött töméntelen mennyiségű papírhulladékot.


Sok kéz hamar kész!

Itt még üres a papírfaló

Ez még csak a kezdet

Hadd másszunk fel a kupac tetejére!

Fogyjon a papírhalom!

Jaj, de ügyes a csapat!

Van még?

Edzésnek sem rossz!


Okosabban tesszük, ha felrakjuk a talicskára!

Jó móka volt!

Kedves segítők köszönjük, hogy kérés nélkül bekapcsolódtatok a munkába! Köszönjük az összefogást!

2012. október 24., szerda

ISMÉT SZÜRET


A Szlovák Nemzetiségi és a Települési Önkormányzat Október 6-án ismét szüreti mulatságot szervezett a faluban.









Minket is felkértek a szereplésre. Az iskola apraja-nagyja népviseletben végigvonult a falun.




A kisebbek őszi versekkel, a nagyobbak szüreti játékkal mulattatták a nézősereget. Műsorunk végén ismét előadtuk kedvenc  botos táncunkat, ami fergeteges sikert aratott.








Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,
Csapzott sárga zászlait
Eldobni még nem meri,
Hát, lengeti a tengeri.

(Radnóti Miklós: Október)



2012. október 19., péntek

ŐSZI KIRÁNDULÁS - VÉGRE GYADA...


Kisdiákjainkkal nagyon vártuk már, hogy ismét kiszabadulhassunk az iskolaudvarból (bár kisebb kirándulásokat tettünk a falu parkjaiba, erdeibe ebben a tanévben is). Tegnap végre sor került arra, hogy meglátogassuk kedvenc kirándulóhelyünket a Katalinpusztai Kirándulóközpontot,
ahol  speciális  tevékenységeket végezhettünk. Betelepítettük saját kiskertünket virággal  (köszönet az évelőkért a szülőknek, nagyszülőknek),

 




saját fácskákat ültethettünk („Unokáink is látni fogják…”),





fűrészelhettünk a mini fűrészüzem „gatterével”, békáztunk a kistóban, mártott papírt készítettünk,



 




játszottunk a játszó téren,




majd a nap fénypontjaként kétórás sétát tettünk  Toman Zoltánnal, szakavatott túravezetőnkkel.






Dicséretet kaptunk tőle, elmondta, hogy tanítványaink különösen érdeklődőek és tájékozottak az erdőt, természetet illetően. Eleinte  néhányan kissé lemaradtunk (elszoktunk a dimbes-dombos erdei talajtól), 






a függőhídnál azonban (félút) a legfáradtabb gyerekek is örömmel rohangáltak föl-le a „szakadékban”, hiszen Zoli bácsi feladatot adott nekik. Le kellett „szaladni” egy-egy gerendáért, majd a függőhídról lehajítani. Büszkék voltunk arra, hogy gyerekeink profi módon szervezték meg a ”munkát”. Öten-hatan cipelték a fát, háromra emelték, ritmusra léptek, majd háromra lehajították. Mámorosak lettek a sikertől. Az út hátralévő része már gyerekjátéknak tűnt számukra. 





A Gyadai réten kiscsikó módjára szaladgáltak, a veszélytelenebb domboldalakra felmásztak, legurultak. Volt, aki szemetet gyűjtött, hiszen tudta, hogy az nem odavaló.








Észrevettek egy kis patakot (azt már nem akartuk közelebbről megvizsgálni, hiszen várt ránk a kisbusz, de rábeszéltek, hogy nézzük meg), s minden szépséget észrevettek a partján. Százszor hallottuk, hogy milyen gyönyörű (nem is tudják a gyerekek, hogy számunkra az a legnagyobb  öröm, hogy gyermekszemük minden természeti csodát észrevesz).

Sárosan, fáradtan értünk Peténybe. A 3-4.-esek még eleget tettek egy kötelezettségüknek. Készülünk az október 23-i ünnepségre, átmentünk a Kultúrba próbálni. Szokatlanul csendesek és fegyelmezettek voltak, lehet, hogy a túra elszippantotta az energiájukat? 
Ismét egy csodálatos napot töltöttünk együtt. 


Köszönöm gyerekek, „Háromtanítónénik„, köszönjük Gyada!