KEDVES Szülők, Tisztelt Polgármester
Úr, Kollégák, Kedves Gyerekek!
|
(Fotó: Rodákné Lőrik Amália) |
Nemcsak azért állunk ma itt ünneplőbe
öltözve, hogy elbúcsúztassuk az előző tanévet, hanem azért is, hogy
megünnepeljük azt, amit megvalósítottunk a 2011/2012-es tanévben.
Ismét színes programokban, változatos
rendezvényekben, versenyekben gazdag tanévet zárunk. Komoly munkát végeztünk. Terveztünk,
küzdöttünk, együtt izgultunk, az előbb látott képeken végigkísérhettétek
örömteli pillanatainkat.
Gyermekeink személyiségfejlődését,
szociális érzékenységének erősítését különböző programok szervezésével
próbáljuk segíteni.
Fő feladatunk természetesen a sok-sok új
ismeret elsajátíttatása, azonban a tanórán kívüli rendezvények (papírgyűjtés, versenyek,
kirándulások) során a gyerekek megtapasztalhatják az összetartozás örömét,
jelentőségét, megtanulják környezetünk tiszteletben tartását, a természet
szeretetét is.
|
(Fotó: Rodákné Lőrik Amália) |
Ebben a tanévben ismét dolgozhatunk két
Comenius projekten (Tempus Közalapítvány -
Comenius Életfogytig Tartó Tanulás - Iskolai együttműködések), mindkettő Bolygónk megmentését célozza. S azon felül, hogy
gyermekeinkben Uniós pénzeszközök segítségével játékosan, a mindennapi életbe
becsempészve környezettudatos magatartást alakítunk ki, költhetünk az iskolára,
valamint beutazhatjuk Európát, megismerkedve külföldi partnereinkkel, megosztva kultúránkat a
partneriskolákkal, illetve az utazások alkalmával gyermekeink számára világossá
válik, hogy ma már elengedhetetlen az angol nyelv megtanulása. Szerintem ez
óriási lehetőség 6-10 éveseink számára.
|
(Fotó: Rodákné Lőrik Amália) |
Szeptemberben négy első osztályos érkezett
hozzánk, akik pillanatok alatt otthonra találtak az iskolában, minden
programunkat sajátjukat érezték már a tanév elején is. Szeptember végén együtt
indult a kiscsapat Katalinpusztára. Tanítványaink
tartalmas délelőttöt tölthettek el az újonnan felavatott kirándulóközpontban.
Októberben hulladékot gyűjtöttünk,
tudatosabban, mint bármikor máskor, hiszen projektünk egyik fő új ismeretanyaga
az újrahasznosítás.
Idei
első projekt-feladatunk a hat ország közös jelképének kialakítása volt.
Tanítványaink legtöbbje a szülőkkel együtt lelkesen kapcsolódott be a logó
kidolgozásába (értékes díjakkal jutalmaztuk a résztvevőket).
Novemberben érkeztek a kétéves projekt első
vendégei, Török-, Spanyol-, Olasz-,
illetve Lengyelországból valamint Romániából.
A „Kéz a kézben egy boldogabb világért” kis csapatának bemutattuk
Budapestet, másnap az iskolánkat látogatták meg, sétáltak a faluban, majd
veletek együtt köszöntöttük őket a kultúrban.
Elvittük őket Katalinpusztára majd
tanítványainkkal együtt elkalauzoltuk őket a nógrádmarcali hulladéklerakó
telepre, illetve Hollókőre.
Nagyon gyorsan eltelt a találkozó 5 napja.
Terveinket sikerült maradéktalanul megvalósítani. 11 vendégünk dicsérő szavai
is azt bizonyították, hogy a felsőpetényi önkormányzat, szülők, pedagógusok,
gyerekek nagyszerű összmunkára képesek.
Novemberben elkezdtük a bánki uszodázást, s a
tanév végéig jártunk az ovisokkal együtt.
|
(Fotó: Rodákné Lőrik Amália) |
Decemberben mézeskalácsot sütöttünk, együtt
vártuk a karácsonyt, valamint Hajnival elutaztunk Isztambulba, hogy
találkozzunk a másik projekt résztvevőivel, s kidolgozzuk terveinket. E program
fő kérdése, hogy különböző emberek mennyire
tájékozottak környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében.
Megnéztük Isztambul fő nevezetességeit, hajóztunk a Boszporuszon, megkóstoltunk
néhány jellegzetes török ételt, majd ismerkedtünk csodálatos (számunkra kissé
titokzatos) kultúrájukkal.
Januárban ismét
vendégünk volt Kisteleki Zoltán színművész. Az előadásra az ovisokat is
meghívtuk.
Februárban kézműveskedtünk,
farsangoltunk, gitáros vendégművészünkkel együtt énekeltünk.
Idén márciusban is visszaemlékeztünk az
1848/49-es forradalomra, szabadságharcra. A megemlékezés után a gyerekekkel
érzékeny búcsút vettünk "Hangya Dánieltől", a kis kerámiafigurától,
amit az I. meeting alkalmával kaptunk Dobó István erdészetvezetőtől a gyadai
tanösvényen. Danit továbbvittük Olasz-, majd Spanyolországba, aki két év alatt
bejár hat országot, s 2013-ban élményekkel teli tér majd vissza hozzánk,
Magyarországra.
Még márciusban erdészeti előadást
hallgattunk meg az „Erdő szerepe a környezetvédelemben címmel”, környezetvédelmi
rajzversenyt szerveztünk a gyerekeknek (értékes díjakat kaptak).
Néhány nappal
később Olaszországba utaztunk három tanítványunkkal. Megnéztük Firenzét,
Pizzát, Velencét, Monselicét, Lignanot.
Meghívtuk a
nagycsoportos ovisokat, hogy ismerkedjenek velünk, az iskolával…
Lázasan
készülődtünk az újabb magyarországi meetingre, új számítógépeket vásároltunk, a
nagyterembe új padokat, székeket vettünk, az elhasználódott tornapadokat újakra
cseréltük. Felvertük a csempét a folyosón, új került a helyébe, lecseréltük a
négy tönkrement ajtót, a bejárati rész új vakolatot kapott, s a beltéri falakat
is új ruhába öltöztettük. Nem csoda hát, ha török, mallorcai, olasz vendégeink
azt mondták, hogy még sosem jártak ilyen
otthonos, barátságos kisiskolában.
Áprilisban tehát ismét
projektvendégeink érkeztek, a felnőttekkel nyolc gyerek is jött. S hogy az
olasz gyerekek kedvében járjunk, a megszokott programokon kívül újakat is
szerveztünk, elvittük őket a bánki élményfürdőbe, pizzériába, természetesen a
mi gyerekeinket is magunkkal vittük, hogy minél több lehetőségük legyen a közös
játékra, kommunikációra, éneklésre. Bizony nagy barátságok szövődtek, sírva
búcsúztak egymástól a gyerekek.
Míg én a
külföldiekkel városokat látogattam a
másik két kolléga kiskertet létesített a
gyerekekkel, amit szívesen gondoznak azóta is, fát ültettek…
A felsőpetényi szlovák
kisebbségi önkormányzattal karöltve megrendeztük XIV. szlovák-magyar mesemondó
versenyünket.
Résztvevő tanítványaink ügyesen meséltek.
A vetélkedő meglepetésvendége Nagy Csaba tarpai tárogatóművész volt. Nagy sikert
aratott a gyerekek körében a kuruc kori muzsika.
Májusban megünnepeltük az édesanyákat, tanítványaink
mesemondó versenyre mentek Nézsára, kirándultunk a bánki Nagy-hegyre, ahol makkot
ültettünk, bújócskáztunk.
Május 18-án pedig hosszú útra indultunk. Spanyolországba
utaztunk, hogy tanítványaink és szüleik, hozzátartózóik kicsit megismerjék
katalán partnereink mindennapjait. Iskolalátogatásunkra elvittük vidám
néptáncunkat, nagy sikert aratva. Spanyol közönség előtt táncolhattunk, amit
profi néptáncosok közül is csak néhányan mondhatnak el magukról.
Mi
természetesen kissé kibővítettük ezt a meetinget, hiszen a több, mint 5000
kilométernyi utazás sok-sok lehetőséget kínált arra, hogy Európa minél nagyobb
szeletét megismerjük. Lehet, hogy néha kicsit fárasztónak tűnt a séta, de
a fáradtság, a lábfájás néhány nap alatt
elmúlik, az élményeket azonban örök életünkre elraktározzuk. Az egy-egy országra
jellemző városokon (Genova, Monaco, El Perello, Barcelona, Genf, Bern, Luzern,
Interlaken, Zürich, Lichteinstein…) kívül biztos eszetekbe jut majd fölsőben
földrajz, történelem órákon, hogy láttatok már valódi tengert, homokos partot,
lagúnát, rizsföldet, delta torkolatot, s a világ kicsit több, mint 900
Világörökségi emlékéből egyetlen út
alatt hatot-nyolcat meglátogathattatok.
Flamingókkal találkozhattunk természetes
környezetükben, megtudtuk milyen a luxus ellátás, s milyen a diákszállás
szerény reggelivel, milyen ha 44 ember egy buszban tölt több napot, ki hogyan
tud alkalmazkodni az ilyen érdekes élethelyzethez.
Megtapasztaltuk, hogy
mennyire kell figyelnünk egymásra ahhoz, hogy senki se kószáljon el közülünk.
Szétnéztünk a csodálatos Barcelonában, az érdeklődők megnézhették a "Barca" Stadiont,
gondolom ennek hatására több fiú is profi focista akar lenni. Akik a stadionra voltak kíváncsiak azok is
megnézhették velünk délelőtt a várost, néhány Gaudi
házat, de akik később is velünk tartottak egy felejthetetlen délutánt tölthettek "a világ
legelbűvölőbb mesebeli parkjában, ahol a mesterséges, természetesebbnek hat a
természetesnél".
Megcsodáltuk a svájci Alpokat, megnéztünk
néhány híres svájci várost, letáboroztunk a hegyek között, érezhettük Svájc
különleges, nyugodt, de mégis pezsgő
légkörét.
Élményekkel telve tértünk haza, s ismét
belevetettük magunkat a kemény munkába, hiszen fő feladatunk a tanulás, de a
mindennapi komoly erőfeszítéseket minél több élménnyel, tapasztalattal szeretnénk fűszerezni, s
ha már nincs terepasztalunk, akkor elmegyünk oda, ahol a valóságban láthatunk, hegyeket, tengereket,
folyótorkolatokat, vízeséseket, alagutakat. Remélem ez a szemléltető eszköz
jobban bevési az ismereteket :-)!
Június elején tanítványainkat elvittük az
alsópetényi ifjúsági napra, ahol tudásukat, ügyességüket mérhették össze a
környék szlovák nemzetiségi iskoláinak tanulóival.
Még záró rendezvényünk hátra van, minden
érdeklődőt szeretettel várunk a 23-i bizonyítványosztással egybekötött családi
napra. Ahol sok-sok új élmény vár még ránk.
Szeretnék még egyszer gratulálni
legvállalkozószelleműbb, legügyesebb gyermekeinknek, felkészítőiknek, akik az
eredményes tanulás mellett versenyeken is eredményesen szerepeltek.
Nagy büszkeség számunkra, hogy Fedor
Benjámin 3. osztályos tanuló (először az iskola történelmében) a megyei
matematika versenyen az 5. helyezést érte el (Hajni néninek köszönjük a felkészítést)!
Beni e mellet a magyar-szlovák mesemondó
versenyeken is csodás eredményeket ért el, ahogy Alföldi-Kiss Panna, Rodák
Anna, Kocsis Dorina, Hugyecz Lili, Tóth Bálint, Nagy Csaba tanulók is.
Köszönöm
gyerekek, hogy még az utolsó napokban sem lankadt a lelkesedésetek, s a nyolc
gyermek (meg volt szabva, hogy ilyen létszámú csapatot vihetünk Alsópeténybe)
izgatottan várta a június 9-i megmérettetést, remélem nem csalódtatok a
programban, s jól éreztétek magatokat. Köszönjük Panna, Ákos, Beni, Lili,
Norci, Ricsi, Bálint, Csabi!
Minden gyermekünk szépen teljesít a
tanulmányi munkában is, de szeretném kiemelni legkiválóbb tanulóinkat:
Alfödi-Kiss Panna, Rodák Anna, Szakács Illés, Szabó Ákos, Hugyecz Lili, Fedor
Benjámin, Tóth Bálint, Nagy Csaba.
Kedves Beni, Illés, Panna, Vivien, Anna,
Csillu, Bence, Illés, Ákos, Dorina, Beni, Dávid, Lili, Rebeka, Csabi, Norci,
Bálint, Ricsi!
Köszönjük azt a sok-sok szeretetet, amit
Tőletek kapunk, köszönjük, hogy Ti mindig vidámak vagytok, s ha mi kissé fáradtan,
szomorúan is érkezünk az iskolába, Ti percek alatt felvidítotok minket,
mindenben számíthatunk a segítségetekre, s mindennap lelkesebben vetitek
magatokat a munkába. Ez a kedvesség, szeretet, megbecsülés visz minket előre,
ez az, ami segít elviselni a mindennapok terheit. És természetesen a szülők
segítsége, hiszen ha csak megemlítjük, hogy az iskolának segítségre van
szüksége (sőt néha meg sem említünk semmit), máris jönnek, díszítenek,
sütnek-főznek, varrnak, betonoznak, sövényt nyírnak, takarítanak…
Nagyon köszönjük, hogy
ennyire fontosnak tartotok minket!
Kedves Polgármester Úr!
Neked és a
testületednek is köszönjük, hogy életben tartotok minket, néha bizony szinte
minden racionalitást mellőzve.
És végül, de nem utolsó sorban, Kedves
Kollégák!
Köszönöm Nektek a támogatást,
az odaadó munkát, együttműködést, és azt hogy mindenben számíthatok rátok.
Száz szónak is egy a vége,
elérkezett a tanév vége, végre ránk köszönt a szabadság, amiért keményen
megdolgoztunk.
Lezárunk egy időszakot, egy
eredményes tanévet, s várjuk az újat.
Tudom,
hogy a szünidőben fellazulnak a tanévben megszokott szabályok. Komoly
különbségek is lehetnek családok szokásai, lehetőségei között: vannak családok,
ahol a gyerekek úgy töltik el a szünetet, hogy rá se néznek egy könyvre sem – nem
feltétlenül a szülők hibájából –, míg más családokban olvasnak, nyelvet
tanulnak.
Bízom
benne, hogy mindannyiótok számára természetes késztetéssé vált az olvasás,
ismeretszerzés iránti igény s fontos lesz számotokra, hogy a vakációban is
elolvassatok egy-egy jó könyvet. Ha mást nem a jól megérdemelt jutalomkönyvet.
Kedves
Jelenlevők!
Elégedetten
állapíthatjuk meg tehát, hogy alapvető céljainkat elértük, kitűzött
feladatainkat teljesítettük. Tanulóink halmozták a sikereket, ismét érettebbek lettek egy évvel!